Média:



OPTIKAI HÁLÓZATOK FELÉPÍTÉSE

SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM

OPTIKAI HÁLÓZATOK FELOSZTÁSA


1. Optikai hálózatok jellemzői


Az optikai hálózatok kezdetben csak a vonal jobb kihasználását szolgálták. Ez annyit jelentett, hogy pont-pont összeköttetésben az elektromos jelet átalakították optikai jelfolyammá, melyet továbbítottak a másik állomás (pont) felé. Ott visszaalakítva a jelet visszakapták az eredeti információt.


1. ábra. Az optikai átvitel


Ebben az esetben csak a vonalon - két pont között - történt optikai átvitel. Kihasználták, hogy 60-100 km-t lehetett ily módon erősítő, vagy egyéb aktív elem nélkül áthidalni.

Azóta az optikai hálózatok is nagy fejlődésen mentek keresztül, jeleket ágaztattak le és rendeztek át, hullámhossz konverziót végeztek, többfelé szétosztották ugyanazt a jelfolyamot. Tulajdonképpen hasonló megoldások születtek, mint a hagyományos, rezes hálózati struktúrákon belül.
Az optikai hálózatok előnyei:
- áthidalható nagyobb távolság
- nagy átviteli sebesség
- nagy sávszélesség
- kisebb helyigény
Az áthidalható távolság két alapvető paramétertől függ: a csillapítástól és a diszperziótól. A csillapítás hullámhossz függő, ezért az optikai hálózatokat leggyakrabban 1300 és 1550 nm környékén alkalmazzák. Itt 0,36-0,22 dB/km-es fajlagos csillapítás értékekkel számolhatunk. A diszperzió csak nagy távolságokon befolyásolja az átvitelt, így a gerinchálózati megoldásoknál kell csak számolni vele.

A nagy átviteli sebesség jelenleg 2,5-40 Gbit/s nagyságrendű. Ezt eddig csak a nagytávolságú gerinchálózatokban használták ki, de a gigabites Internet megjelenésével már az előfizetői oldalon is jelentkezik az igény.

A nagy sávszélesség azt jelenti, hogy a nagysebességű jelekből párhuzamosan többet is át lehet vinni, ezáltal megsokszorozva egy jel sávszélesség igényét. Jelenleg ez elméletileg 5 Tbit/s nagyságrendbe esik. Ha a hagyományos telefonátvitelt vennénk alapul, akkor egyetlen optikai szálon egyidejűleg több mint 60 millió előfizető lenne képes kommunikálni egymással.

2. Jelátvitel megvalósítása az optikai hálózatokon


Az optikai átviteli közeg alkalmas mindenfajta átviteli megoldásra, de ezek a megoldások meghatározzák a konfigurációját a hálózatnak. Átvihető rajta többek között analóg jel is. Ezt a megoldást a mai napig alkalmazzák a kábeltévé esetében, ahol az elektromosan összeállított szélessávú jelet konvertálják át optikaivá és továbbítják az előfizetők felé. A leggyakoribb átviteli mód természetesen a mai világban már digitális. Ennek ellenére több módszer is létezik. Van szimplex és van duplex összeköttetés. Mindez megvalósítható egy illetve két szálon is. A telefonátvitelben duplex kétszálas kivitelt valósítottak meg. Ez azt jelenti, hogy az egyik irányt az egyik szálon, míg a másik irányt (a visszirányt) a másik szálon bonyolítják le. Ilyenek a gerinchálózaton megvalósított összeköttetések. Ez a legstabilabb, legjobb minőséget nyújtó megoldás. Az előfizetői hálózatban már megjelentek az egyszálas kivitelek is. Itt un. ping-pong módszert alkalmaznak, azaz hol az egyik, hol pedig a másik irány él.

Létezik aszimmetrikus átviteli forma is. Tipikusan ilyen a műsorszórás, ahol az átviteli jeleket csak egy irányban továbbítják. Megjelent - törvényi előírás - a visszirány alkalmazása. Ez persze nem annyit jelent, hogy a tévé műsor lenne duplex, hanem hogy a műsor jele mellé olyan szolgáltatást is nyújtanak, mely duplex összeköttetést kíván meg. Egyre gyakoribb igény az aszimmetrikus átvitel, melynél a letöltés és a feltöltés sebessége (itt sávszélessége) nem azonos. Ez adódik az Internet használatából, hiszen általában több jelet töltenek le, mint amennyit feltöltenek a világhálóra. Az optikai hálózatok nagy fejlődésen mentek keresztül. Annyira általánossá vált, hogy egyre nagyobb sávszélesség igénnyel lépnek fel a szolgáltatók felé. Ehhez viszont a hálózati keresztmetszet nem megfelelő, kevés lett a lefektetett szálszám. Mivel a legdrágább maga a fizikai hálózat kiépítése, ezért új megoldásokat vezettek be. Ilyen a WDM technológia, melyben az egy szálon párhuzamosan továbbított jelek száma már 100- as nagyságrendet is elérheti. Ez a módszer alkalmas kétirányú összeköttetés megvalósítására is egyetlen egy optikai szálon. Ez annyit jelent például, hogy a feltöltést 1310 nm-en, míg a letöltést 1550 nm-en valósítják meg.

AKTÍV OPTIKAI HÁLÓZATOK

1. Gerinchálózati megoldások


Az optikai hálózatok két nagy csoportra oszthatók. Az aktív és a passzív optikai hálózatokra. Míg az első típusban aktív elemek találhatók a csomópontokon, vagy erősítőt és regenerátort tartalmaz, addig passzív esetben csak passzív eszközök találhatók a két végpont között.


2. ábra. Az aktív optikai hálózat felépítése


A gerinchálózat és a helyközi hálózatok aktív eszközöket tartalmaznak, az előfizetői hálózatban van példa mindkét típusra. Tervezésnél előnyben részesítik a passzív optikai hálózatokat, mert olcsóbb eszközökkel építhetők, üzemeltetésük költsége is kisebb és kevesebb hibalehetőséget hordoz magában.

A gerinchálózat minden ország legforgalmasabb hálózati szegmenséhez tartozik. Itt nagyon fontos a nagy távolságok hibamentes átvitele. Ezt oly módon, hogy a továbbítandó jel sebessége meghaladja a 100 Mbit/s-ot is. Hagyományos kábeleken ekkora jelsebesség csak pár száz méterre lenne továbbítható. A hálózat végpontján található OLT tulajdonképpen egy multiplexer. Ennek feladata a nagyszámú jel egyetlen jelbe való behelyezése, illetve a másik irányból érkező jel szétbontása. A kimeneti jel szintje 0 dBm körüli, mely elegendő 60 km távolság áthidalására erősítő vagy más aktív elem alkalmazása nélkül. Az aktív eszközök között nem csak multiplexereket találunk, hanem leágazó multiplexereket és cross-connect-eket is. Ezek segítségével érhetők el a jelek leágaztatása, szétosztása.


3. ábra. Gerinchálózat felépítése


A magyarországi gerinchálózat többszintű. A legfelső szint a maghálózat, mely a főbb csomópontokat köti össze. Ez általában szövevényes struktúrájú, azaz mindegyik mindegyikkel fizikailag össze van kötve. Ily módon egy stabil, tartalékolással ellátott hálózat építhető ki. Ez alatti hálózat már gyűrűs. Tartalékolás szempontjából már nem annyira stabil, kevesebb a redundancia, viszont az egyik legolcsóbban, a legkevesebb kábelből kiépíthető struktúra. Az átviteli sebesség itt is nagy, egy-egy ilyen csomópont egy adott területet lát el szolgáltatásokkal.
A hálózaton látható, hogy réteges felépítésű. Különböző szinteket határoztak meg, melyek azonos funkciókkal és tulajdonságokkal rendelkeznek. Példaként a legmagasabb szinten érdemes a legstabilabb és legnagyobb kapacitású hálózati síkot kiépíteni. Itt már olyan számú és méretű jeleket multiplexálnak és küldenek tovább, hogy nagy problémát okozna a kiesés. A szövevényes struktúra biztosítja a meghibásodás elleni védelmet. Szakadás, kábelelvágás esetén - mivel az összes pont az összessel össze van fizikailag kötve - könnyen található kerülő útvonal, melyre átterhelve a forgalmat, megszűnik a hálózatkiesés. A gyűrűs hálózati struktúra az egyik kedvelt hálózatkialakítási forma. Előnye, hogy ez is rendelkezik tartalék megoldással hiba esetére. A másik irányban még az adott állomás elérhető. Előnye, hogy sokkal olcsóbb megoldás, mint a szövevényes struktúra, mivel a topológiának megfelelően csak egyszerűen "láncrafűzik" az állomásokat.

Mivel az optikai szakaszok 60 km nagyságrendűek lehetnek, ezért ez a megoldás kiválóan alkalmas a nagyobb települések felfűzésére. Mivel a távolságok Magyarországon nem haladják meg a 60 km-t, erősítőt és regenerátort nem szükséges alkalmazni alapesetben, hiszen a csomópontokon aktív optikai elemek találhatók (multiplexerek), melyek a jelszintet is automatikusan helyreállítják.


4. ábra. A réteges hálózat felépítése


A helyi és az access hálózatok struktúrája már sokféle lehet. Legtöbbször azonban csillagpontos, csak egyes fontosabb felhasználók felé történik tartalékkal rendelkező konfiguráció kiépítése.
Példaként az 5. ábrán látható Magyarország távközlési gerinchálózata. Ez a távközlési céllal épített egyik gerinchálózat, az országban párhuzamosan több is megtalálható. Ennek oka, hogy egyrészt több szolgáltató van a piacon és a többségük rendelkezik saját gerinchálózattal. Ezek mellett a más célból kiépített országos méretű hálózatokban is megjelent a távközlés, mely szintén alkalmas a nagysebességű jelátvitel megvalósítására. Ilyen például az áramszolgáltató kiépített hálózata, de említhetjük a vasúttársaságokét vagy a műsorszóró állomások között kiépített struktúrát illetve az energiaellátó központok között megvalósított üvegszálas átvitelt. Ezek mindegyike teljesen, vagy részben lefedi az országot, de a csomópontok máshol vannak.

A Telekom hálózatának szekunder síkja szövevényes struktúrában köt össze kilenc szekunder központot (az ábrán kék négyzettel jelölve). A nyomvonal kialakításánál törekedtek arra, hogy minden központot minimum két irányból meg lehessen közelíteni. A hálózat szövevényes, mindegyik fizikailag mindegyik központtal közvetlen össze van kötve, de vannak szakaszok, melyek közösek. Az itt alkalmazott kábelben lévő szálak közül van amelyik az egyik központ felé, van olyan amelyik a másik központ felé van bekötve.


5. ábra. Magyarország gerinchálózata


A másik sík a primer központok síkja. Jól látható, hogy gyűrűs megoldást alkalmaztak. Több gyűrűre felfűztek egy-egy területet. Van olyan állomás, mely több gyűrűnek is a része, ez szintén a tartalékolást segíti elő. Minden gyűrű több ágon csatlakozik a felette lévő szekunder síkhoz.
Egy gerinchálózaton nem csak egyféle szolgáltatás továbbítható, így fontossá vált a minél nagyobb sávszélesség kiépítése. Több jel multiplexálásához, illetve különböző jelek egyidejű átviteléhez kiváló lehetőséget nyújt a WDM technológia.

2. WDM technológia


A hullámhossz multiplexálás tulajdonképpen azt jelenti, hogy különböző színű fénnyel más és más szolgáltatások jeleit lehet párhuzamosan egyetlen optikai szálon továbbítani. Ez két átviteli mód kombinációja. Az időosztással előállított nagy sávszélességű jeleket – egy-egy sávként kezelve – különböző frekvencia tartományokba transzponálva (más más hullámhosszon) viszik át egyetlen egy vonalon.
Hogy miért nevezik ezt hullámhossz multiplexálásnak? Mert ez az eljárás az optikai hálózatokon terjedt el, hiszen ezek képesek a nagy sávszélességű jeleket hibamentesen nagy távolságra átvinni. A hullámhossz és a frekvencia hasonló fogalmak, az egyik mennyiség a másikba egy nagyon egyszerű képlet segítségével átszámítható. c f
- ahol c = a fény sebessége
- λ = a fény hullámhossza
- f = a frekvenciája



6. ábra. A fény frekvenciatartománya


Megvizsgálva az elektromágneses hullámok felosztását a frekvencia illetve a hullámhossz függvényében azt tapasztaljuk, hogy a fény tartománya egy nagyon keskeny spektrum. A látható fény pedig még ennek is a töredéke. Távközlésre viszont a nem látható fény tartománya közül a három - kék nyíllal jelzett - átviteli ablakot használjuk, WDM (Wavelength Division Multiplexing = hullámhossz osztásos multiplexálás) technológiára pedig csak a II. és a III. ablak (1310 nm; 1550 nm) alkalmazható.
Még egyszerűbb megérteni az elvet, ha arra gondolunk, hogy az egyes nagy sávszélességű jeleket az optikai szálakon különböző színnel (különböző hullámhosszon) viszzük át. Sokszor alkalmazzák is azt a kifejezést, hogy színezik a jeleket, mielőtt az optikai szálba csatolnák.
A 7. ábrán látható a WDM átvitel elve. Az 1550 nm hullámhosszon érkező szélessávú jelek időosztásos módon lettek összeállítva. Nagy sebességük miatt optikai kábeleken továbbítják őket, ide is ezen fognak érkezni. Eddig olyan rendszereket alkalmaztak, melyeknél az összes átviteli jel egyazon hullámhosszon került továbbításra, mely jól illeszkedett valamelyik átviteli ablakhoz.
Az első feladat tehát, hogy az azonos hullámhosszú jeleket át kell konvertálni (transzponálni) különböző hullámhosszakká. Ezt a feladatot végzik el a transzponderek, vagy más néven hullámhossz konverterek. Az így kapott színezett jeleket egy optikai multiplexer fogja egy szálba egyesíteni.
A vételi oldalon a demultiplexer feladata lesz a kevert (színezett) jelből szétválogatni az eredeti jeleket. Ez optikai rács segítségével történik, mely a különböző hullámhosszú jeleket különböző irányba téríti el. Az így kapott eltérő hullámhosszakat egy transzponder segítségével lehet az eredeti hullámhosszakká visszaalakítani (konvertálni).


7. ábra. A WDM alapelve


Az ábra csak négy jelre mutatja be a WDM elvét. A kérdés az, hány különböző optikai jelet lehet ilyen módon átvinni. Az átvitelnek vannak korlátjai, ilyen például maga az átviteli közeg. Kis csillapítása csak az átviteli ablakokban van, tehát minden színezett jelnek ezen ablakokban kell elhelyezkednie. Ez azt jelenti, hogy az egyes hullámhosszak közel vannak egymáshoz, például 1548 nm, 1549 nm, 1550 nm, … és így tovább. Szabvány szerint az 1550 nm-es ablakban maximálisan 128 különböző hullámhossz vihető át. A hullámhosszak egymástól „való távolságát” nem nm-ben, hanem frekvenciába átszámítva GHz-ekben adták meg. Amennyiben mind a 128 csatornát ki akarjuk használni, akkor a csatornatávolság 50 GHz-re, 64 csatorna esetén 100 GHz-re adódik. (Értelemszerűen 32 csatorna esetén 200 GHz, 16-os konfigurációnál 400 GHz adódik.) Ennek a kiosztásnak az oka, hogy az egymás „mellett” haladó jelek hatnak egymásra, áthallás keletkezhet, ezért lehetőleg minél távolabb kell elhelyezni egymástól az átvinni kívánt jeleket.

PASSZÍV OPTIKAI HÁLÓZATOK (PON)


Passzív optikai hálózatoknak nevezik azokat a hálózati megoldásokat, ahol az OLT (Optical Line Terminal = optikai vonali berendezés) és a végberendezés (itt ONU = Optical Network Unit) között nincs aktív elem, minden funkció passzív hálózati eszközökkel van megoldva.

1. Passzív optikai hálózatok fajtái


A passzív optikai hálózatok leginkább az Access = hozzáférési hálózatokban terjedtek el. Oka, hogy itt nagyon sokfelé kell szétosztani a hálózatokat, így sokszámú végberendezésre lett volna szükség aktív megoldások esetén. Az elosztó hálózat (ODN = Optical Distribution Network) feladata, hogy a jeleket eljuttassa minden felhasználó felé.


8. ábra. Access hálózatok felépítése


A passzív optikai hálózatok első széleskörű alkalmazása a kábeltévés előfizetői hálózatok voltak. Ezek a hálózatok általában splittereket (jelhasítókat) és szűrőket tartalmaztak, ezek segítségével osztották szét a jelet az előfizetők felé. Az osztás teljesítmény alapján történt, azaz minden készülékig az összes jel eljutott, mindenki saját maga választhatta ki ebből a neki tetsző csatornát.



9. ábra. A KTV hálózat felépítése splitterekkel


Ez a megoldás mindaddig megfelelő volt, míg egyirányú, azaz szimplex összeköttetést kellett továbbítani. Az első probléma a visszirány megoldása volt, hiszen ezen az elven ezt nem lehetett megvalósítani. Később megjelentek a duplex, különböző típusú összeköttetések. Ezekre is megjelentek a kidolgozott átviteli módok és szabványok. A másik gond a sávszélesség kérdése volt. A sokszámú csatorna átvitele nagyobb sávszélességet igényelt, melyet már hagyományos rézalapú koaxiális kábeleken már nem lehetett továbbítnai. Megjelentek a HFC hálózatok (HFC = Hibrid Fiber and Copper), melyekben egy darabig optikai úton továbbították a jelet, s csak a végső pár száz méteren alkalmaztak koax kábeleket. Attól függően, hogy meddig került kiépítésre az optikai hálózat, különböző struktúrák jelentek meg:
- FTTC = Fiber to the Curb/Cabinet = optikai szál az utcai rendezőig,
- FTTB = Fiber to the Building = optikai szál az épületig,
- FTTH = Fiber to the Home = optikai szál a lakásig,
- FITL = Fiber in the Loop = optikai szál az előfizetőig.
Olyan területeken, ahol egy épületben nem laknak sokan, a szétosztást és a leágazást az utcán kell megoldani, ott az optikát is az elosztási pontig vezetik. Itt egy szekrényben, vagy alépítményben végződik az optikai jel és alakítják át elektromossá (FTTC). Ilyen alkalmazás tipikusan a családi házas övezet, de elképzelhető más területeken is.
Az épületen belüli alkalmazás már jobb abból a szempontból, hogy a kötés és a jel elektromossá alakítása is védett helyen történik (FTTB). Nagy blokkházakban, lakótelepeken általános megoldás.
Sajnos az elektromosan áthidalható távolságok csökkennek az átviteli jel sebességének növelésével. Ebben az esetben már az is előfordulhat, hogy az épületen belül kiépített strukturált hálózat nem bírja továbbítani a jelet. Ilyenkor a kiépítést célszerű a lakásig vezetni (FTTH).


10. ábra. Az FTTx hálózat megoldásai


A legjobb megoldásnak az előfizetőig történő optikai kiépítés (FITL) tűnik, de ehhez speciális interfésszel rendelkező végberendezések szükségesek, melyek jelenleg az előfizetőknek nem áll a rendelkezésére.
Attól függően, hogy milyen jelet továbbítanak a hálózaton, ezeket az FTTx hálózatokat továbbontották:
- TDM PON Időosztásos átvitel passzív optikai hálózaton
- APON Aszinkron átvitel passzív optikai hálózaton
- BPON Szélessávú átvitel passzív optikai hálózaton
- EPON Ethernet átvitel passzív optikai hálózaton
- GPON Gigabit-es átvitel passzív optikai hálózaton
Természetesen a fentieken kívül is elképzelhető még másfajta átvitel is, mely megvalósítható


A TDM (időosztásos multiplex) átvitel az egyik leggyakrabban használt jeltovábbítási mód, ezért elsősorban ennek adaptációját kellett megoldani a passzív optikai hálózaton. A splitterek tulajdonsága, hogy minden leosztott jel tartalmazza az összes bemenő jelet, így a vételi oldalon az előfizetőhöz ki kell választani és hozzárendelni a neki szóló üzenetet. A kábeltévé átvitelénél ezt a szerepet maga a készülék végezte el. A nagyobb gond azonban a visszirány kérdése. Ehhez egy másik optikai szálat alkalmaznak, mely párhuzamosan fut az első szállal. Splitter (optocsatoló) itt is alkalmazható, mely összegzi a különböző irányokból érkező jeleket. Vigyázni kell azonban a késleltetési időkre, hiszen minden csatornát az összegzett keretbe adott időrésben kell elhelyezni. Ez a hálózati megoldás nem igazán terjedt el, mivel a hálózatbővítés csak nagy nehézségek árán oldható meg. A változó igényekhez sem alkalmazkodik, sávszélesség növelés csak a teljes rendszer átkonfigurálásával valósítható meg.


11. ábra. A TDM PON megvalósítása


Aszikron jeleknél, melynél az egy előfizetőhöz tartozó csatorna mérete különböző és időben változó, az ONT (Optical Network Terminal = optikai hálózati végpont) választja ki a neki szóló üzenetet és már csak ezt továbbítja az előfizető felé. Visszirányban még megtartható a TDM-nél alkalmazott módszer, a mindenki számára adott sáv kiosztása. A jeltovábbítás történhet két szálon, mint a TDM PON esetében, de történhet egy szálon is kétirányú vonalat alkalmazva. Ez két módon is lehetséges. Időosztással, azaz a vonalon hol az egyik irányt, hol pedig a másik irányú jelet továbbítják. A másik mód a hullámhossz osztásos technológián alapul, a két irány hullámhossza különböző.


12. ábra. Az APON megvalósítása


Ilyen hálózaton továbbíthatók az Ethernet összeköttetések, valamint a szélessávú alkalmazások is. Természetesen a vissziránynál is lehet aszinkron átviteli módot megvalósítani.



13. ábra. A GPON hálózat felépítése


Egyre jobban elterjed a hullámhossz osztással megvalósuló technika, a GPON (Gigabites passzív optikai hálózat). A jelek továbbításánál egy saját keretezési rendszer segít a jelek szétválasztásában, összeállításában és jó minőségben való továbbításában. Nem csak Ethernet alapú szolgáltatásokat nyújt, hanem ATM alapúakat is. At átviteli sebesség lehet szimmetrikus, vagy aszimmetrikus. Ez azért jó, mert különböző szolgáltatások átvitelét biztosíthatja, mint például kábeltévé, internet, vagy telefon.

A letöltés (downstream) 1550 (1480) nm-en történik akár 2,5 Gbit/s-os sebességgel. A feltöltés (upstream) hullámhossza 1300 nm, és sebessége bár kisebb általában, de a technológia itt is lehetővé tenné a 2,5 Gbit/s-ot is.
Jelenleg a legnagyobb osztásarány 1:64, mely azt jelenti, hogy a jelet splitterek segítségével 64 irányba lehet egy hálózati szakaszon szétosztani.



2. GPON hálózat struktúrája


A GPON hálózat felépítése illeszkedik a már kiépített előfizetői optikai hálózatokéhoz. Nem követeli meg új rendszer kiépítését. Ez azt jelenti, hogy a kábeltévés hálózatoknál alkalmazott egyszálas kivitel ebben a rendszerben is használható.
Még egy fontos szempont, hogy az eddigi (1550 nm-en működő) kábeltévés szolgáltatást nem érintheti. Ezt úgy oldották meg, hogy az adatforgalom le- és feltöltéséhez más hullámhosszakat alkalmaznak.
Az ODN szétosztó hálózatba ezért WDM multiplexert és demultiplexer helyeznek, melyek biztosítják a különböző hullámhosszak egyidejű átvitelét. A szétosztást passzív splitterek segítségével oldják meg. Ez felvet egy újabb problémát, a visszirány TDM-es időzítését. Ennek kezelését szolgálja a keretezési eljárás, melynek segítségével ez a probléma, valamint további menedzselési funkciók elláthatók.



14. ábra. A GPON elemei


A központ oldalon egy OLT (Optical Line Terminal = optikai vonali végpont) található, mely a központból, a központi router-ből vagy más átviteltechnikai hálózaton keresztül kapja a jelet, melyet optikaivá alakítva továbbít az előfizető felé. Amennyiben ez nem az előfizetői access hálózat részét képezi, akkor tetszőleges hálózatelemmel (NE) is csatlakozhatunk a hálózathoz. Az előfizetői oldalon az ONT/ONU feladata a szolgáltatások visszafejtése és nyújtása az előfizetői interfész felületen (UNI).

Az előfizetői oldalon egy ONU vagy egy ONT található attól függően, hogy az aktív végpont ebben a berendezésben található-e vagy egy további rezes hálózat végén. A hálózat maximális hossza 20 km lehet, mely jóval több, mint a hagyományos réz hálózat maximális hossza. Ez azt is jelenti, hogy nagyobb területet kell ellátni egy rendszerrel. Az elosztás maximum 64 felé történhet, ennél nagyobb osztásaránynál újabb szálon kell indítani, megvalósítani a rendszert.

3. GPON átviteli tulajdonságai


A GPON rendszer még szabványosítás alatt van, várható a 10GPON illetve a 40GPON rendszer bevezetése is. Összefoglaló nevén ezeket a rendszereket XGPON-nak nevezik. GPON esetén a letöltési iránynál alkalmazott hullámhossz 1490 nm. Ez érdekesnek tűnhet, de ez tulajdonképpen az 1550-es átviteli ablak eddig ki nem használt része. Itt a szál csillapítása 0,23 dB/km. Erre a választásra azért volt szükség, hogy a rendszer alkalmazható legyen a KTV mellett is működni, vagy az RF jelet a hagyományos „csatornán” (1550 nm) továbbítani.


15. ábra. A GPON hullámhossz kiosztása


A feltöltés 1310 nm-en történik, mely egy másik átviteli ablak. A csillapítás 0,39 dB/km szintnél alacsonyabb. Ezekkel a hullámhosszakkal már könnyen továbbíthatóvá válik a jel egyetlen egy szálon is akár, hiszen a különböző hullámhosszak nem zavarják egymást. A csillapítás értékekből kiszámítható, hogy a rendszer kb. 20 km távolságra is továbbítani képes a jelet egy 32-es osztásaránynál is. Ehhez speciális osztókat alkalmaznak, melyeknek a csillapítása:
- 1x16 13,8 dB
- 1x32 17,4 dB
- 1x64 20,1 dB
A kommunikációhoz egy adott, fix hosszúságú (125 μs) keretet alkalmaznak a lefelé irányban, mely tartalmazza az ONU-k címét is. Felfelé irányban TDMA (időosztásos) hozzáférést biztosítanak, hogy a különböző ONU-któl érkező üzeneteket egymástól elkülönítsék. Még így is előfordulhat ütközés, ezért nagyon fontos az ONT-k és az ONU-k időzítése, valamint az OLT-k jelkezelése.

Az anyagban található legfontosabb fogalmak és kifejezések: Aktív optikai hálózatban a két végpont között további aktív eszközök találhatók APON (Asynchronous Passive Optical Network) aszinkron passzív optikai hálózat, melyen a jelek továbbítása aszinkron módon, csomagokba ágyazva történik.
Aszimmetrikus átvitelben a le- és feltöltés sebessége nem egyforma Átviteli ablak az a hullámhossz tartomány, melyben a fényt kis csillapítással továbbítani lehet az üvegszálon BPON (Broadband Passive Optical Network) szélessávú passzív optikai hálózat, melyen adatátviteli jeleket továbbítanak az elosztó hálózaton Cross-connect a kimenetei közötti tetszőleges kapcsolatot megvalósító berendezés Csatornatávolság a WDM technikában két hullámhossz egymástól való frekvenciaeltérése Csillapítás az eszközön áthaladó jel kimeneti és bemeneti szintjének különbsége Diszperzió a jel komponenseinek futásidő különbsége Duplex átvitel, kétirányú kommunikáció Előfizetői hálózat az elérési pont és az előfizetőt összekötő hálózat EPON (Ethernet Passive Optical Network) Ethernetes passzív optikai hálózat az ethernet csomagok átvitelére speciálisan kidolgozott jelátvitel az elosztó hálózaton Erősítő a jel szintjének emelését végző eszköz FDM (Frequency Division Multiplexing) frekvenciaosztásos multiplexálás, melyben a jeleket más-más frekvenciatartományba konvertálva továbbítják FITL (Fiber In The Loop) optikai szál az előfizetői berendezésig
FTTB (Fiber To The Building) optikai szál az épületig
FTTC (Fiber To The Curb/Cabinet) optikai szál a járdaszegélynél elhelyezett szekrényig
FTTH (Fiber To The Home) optikai szál a lakásig
Gerinchálózat az ország legfontosabb csomópontjait (szekunder és primer központjait) összekötő hálózat GPON (Gigabit Passive Optical Network) Gigabites passzív optikai hálózat, mely Gbit-es jelek továbbítására fejlesztettek ki az elosztó hálózaton Gyűrűs hálózat, melyben a csomópontok egy gyűrűre vannak láncszerűen felfűzve Helyközi hálózatok a városokat, településeket összekötő hálózat HFC (Hibrid Fiber and Copper) hibrid optikai és rézhálózat, mely azt jelenti, hogy egy ideig optikán, majd a legutolsó szakaszon rézhálózaton továbbítják a jelet Hierarchikus (csillag) hálózat, melyben egy pontból sugárirányban érhetők el az alatta lévő hálózatelemek Jelátviteli sebesség a jel továbbításához szükséges sebesség OADM (Optical Add-dropp Multiplexer) optikai leágazó multiplexer
ODN (Optical Distribution Network) optikai elosztó hálózat
OLT (Optical Line Terminal) optikai vonalvégződés a központoldali optikai adó-vevő egység
ONT (Optical Network Terminal) optikai előfizetői végpont, ahonnan a végberendezéshez még egy rövid rezes hálózat is csatlakozik
ONU (Optical Network Unit) optikai előfizetői berendezés
PON (Passive Optical Network) passzív optikai hálózat, melyben a két végpont között csak
passzív optikai eszközök találhatók Primer központ a szekunder központok alatti hierarchiaszint központja, mely egy-egy primer területet ellátó főközpont Regenerátor a jel frissítését, újra formázását és szintjének emelését végző eszköz Sávszélesség a legnagyobb és a legkisebb frekvencia különbsége Splitter, jelhasító, mely teljesítményosztással választja szét a jeleket Szekunder központ a legforgalmasabb csomópontokban elhelyezett főközpontok, melyből 9 db van az országban Szimmetrikus átvitelben a le- és feltöltés azonos sebességű Szimplex átvitel, egyirányú kommunikáció Szövevényes hálózat, melyben minden csomópont fizikailag a többivel össze van kötve TDM (Time Division Multiplexing) időosztásos multiplexálás, melyben az átviteli csatornákat időben eltolva, periodikusan továbbítják a vonalon TDM PON (Time Division Multiplexing Passive Optical Network) időosztással működő passzív optikai hálózat Transzponder, hullámhossz konvertálást végző eszköz UNI (User Network Interface) a felhasználói oldal interfésze Visszirány a kábeltévés technikában a műsorszórás irányával ellentétes irányban biztosított jelátvitel WDM (Wavelength Division Multiplexing) hullámhossz multiplexálás, melyben a jelek továbbítása különböző hullámhosszakon történik WDM demultiplexer a több hullámhosszt tartalmazó jeleket szétválasztja hullámhosszak szerint WDM multiplexer a különböző hullámhosszak egy szálba történő becsatolását megvalósító eszköz XGPON (X Gigabit Passive Optical Network) nagyobb Gigabites passzív optikai hálózatok neve (10GPON, 40GPON)